„Ki a Duna vizét issza, a saját vizét issza vissza.” – tartja városi legenda. Nem tudható, hogy ez más fővárosi vizek esetében is így van-e, a Feneketlen-tó esetében, ha így folytatódik, már nem sokáig, abban inkább majd csak dagonyázni lehet. A vízszint az utóbbi hónapokban rohamosan csökkeni kezdett, és ezzel együtt a vízminőség is egyre romlik. A tavat, ezt a remek csajozó / családi pihenő helyet körbejárva áporodott bűz és megdöbbentő látvány fogadja a sétálót: a nádason látható a kb. 1 méteres vízszint csökkenés, ahonnan tovagyűrűzve a mocskos, habos víz. Némi iróniával ezt persze szépnek is láthatnánk, az elkészíthető fotósorozat a Magyar Képzőművészeti Egyetemen akár diplomához is elég lenne, de kicsit távolabb lépve a parttól megdöbbentő, a habzó Rábát idéző látvány tárul elénk.
A helyzet olyannyira rosszra fordult, hogy az egyébként a környezet és a lakosság problémáira meglehetősen érzéketlen helyi politikai celebeknek is feltűnt a probléma, vagy probléma kezelésében rejlő lehetőség.
Az utóbbira gyanakodhatunk akkor, amikor a kerület új, ministránsképű napszámosa, Rétvári Bence (Fidesz – inkább KDNP országgyűlési képviselő) saját csapatának lapjában, a Szentimrevárosi Polgár 2008. májusi számában odaüzent Molnár Gyula újbudai polgármesternek, hogy ő tudja ám, hogy „hosszú hetekig hallgatott a Feneketlen-tó vízszintjének csökkenéséről”. Ami igaz, az igaz, a hat éve működő szocialista polgármester sokszor engedett inkább konszenzust mímelve autoerogén hajlamainak, mintsem, hogy a száját szólásra nyitotta volna, azonban azzal a másik oldalnak sem kellene kérkednie, hogy folyamatosan „közös dolgaink megbeszélésével” (Rétvári saját szóhasználata) tölti az idejét, amikor éppenséggel az ügyben leginkább tenni képes önkormányzat munkáját a Rétvárival együttfórumozó Kupper András vezette Fidesz-frakció lehetetleníti el.
Úgyhogy hajrá magyarok, tétlenségünk és önös érdekeink felülkerekedése, beleértve a civilek érdektelenségét is, most már egy valódi dagonyát is kitermel lassan a főváros kellős közepén!
