Az egyhektáros, 4-5 méter mély Feneketlen-tó 1877-ben keletkezett, amikor a mai Kosztolányi Dezső tér helyén álló téglagyár munkásai addig mélyítették az agyaggödröt, hogy elértek egy felszín alatti vízfolyást. A gyárat 1889-ben bezárták, majd lassan benépesült a környék. A tó körüli parkot az 1950-es években alakították ki. Az 1980-as évekre megromlott a tó vízminősége, de a helyi horgászegyesület kezdeményezésére beépítették a vízforgató berendezést, ami ismét életet lehelt bele. És most 2008-ban, drasztikusan csökkent a tó vízszintje, és sokan már a tó végnapjait látták.
Tény, a vízszint ingadozás nem ritka jelenség hazai sekély tavainknál, amelynek megvannak a maga kockázatai és kiváltó okai egyaránt. Nyáron az erős párolgás a leggyakoribb ok, de a vízszint csökkenését okozhatja a tápláló víz elapadása, vagy a tó vízzáró rétegeknek sérülése is.
A metró építés alulról ugyan megnyithatna egy ilyen csatornát, de a metró a vízzáró rétegtől távol halad. Ugyanakkor az építése befolyásolhatja a tavat tápláló felszín alatti vízfolyás áramlási viszonyait, ennek lehet szerepe a jelenségben. A metróépítő DBR Metró Kft. szerint persze nem ez okozza az apadást. A feltételezéssel kapcsolatban a DBR Metró Projekt Igazgatósága azt közölte, a beruházást felügyelő mérnök megvizsgáltatja a jelenséget, de nem tartják valószínűnek, hogy közük lenne a tó apadásához. A vízutánpótlást ugyanis a tó nyugatról, a hegyek felől kapja, az alagút nyomvonala pedig délre helyezkedik el. Hasonló jelenség ciklikusan jellemzi egyébként a Feneketlen tó vízszintjét, nem egyszer előfordult már vízszintcsökkenés az elmúlt évtizedekben.
A Budai Fiatalok Egyesületének kezdeményezésére április végén összeül a XI. kerületi Civil Környezetvédelmi Tanács, melynek ülésén a civilek is foglalkoztak a Feneketlen-tó ügyével. Az ülésen a Feneketlen-tavi Horgászegyesület vezetője beszámolt róla, hogy drasztikusan csökkent a tó vízszintje. A helyi horgászok tapasztalatai szerint a vízszint akár egy méterrel is csökkenhetett. A víz minősége is romlott, a lúgosodás következtében a horgászok szerint több mint egymillió forint értékű hal pusztult el. A helyi civilek folyamatosan dolgoznak a tó megmentésén.
Ami a vízutánpótlást illeti, lehetséges a vízhálózatból történő pótlás, ez nem példa nélküli. Ilyenkor figyelni kell, hogy a víz ne csobogjon be túl gyorsan a tóba, mert a benne lévő klór veszélyes a vízi élőlényekre. Ha lassan csobog be, akkor a klór kipárolog. Mielőtt azonban ilyen vízbevezetés történik, nagyon fontos a tápláló forrásnak szánt vízben megmérni a nitrogén és a foszfor koncentrációját, mert ez a két elem döntő mértékben képes meghatározni azt, hogy a tó milyen állapotba kerül. Ha esetleg túl sok foszfor kerül a tóba, akkor az napok alatt olyan szinten bealgásodik, hogy kipusztulhatnak belőle a halak és csak egy nagy zöld és büdös mocsár marad a helyen. Érdemes a tóban található üledékből (iszapból) is mintát venni ilyenkor, ez a bevett eljárás. A víz és az üledék kémiai analíziséből nagyon sok minden prognosztizálható. Emellett a tartósan jó vízminőség fenntartásához a tó halállományának újratelepítése is szükséges, mert ha túlzottan elszaporodtak a pontyfélék, akkor magas vízszint eseten is kialakul a zavaros vizű állapot, a mocsarasodás és a halpusztulások.
De a kérdés továbbra is nyitott, mi lesz a Feneketlen-tó sorsa? Lesz-e valódi összefogás a megmentéséért? Hogyan alakul a tó körüli park jövője? Mi lesz Buda egyik ékkövével, Újbuda jelképével?
