Egy, a legfőbb magyar kulturális attrakciókat összefoglaló, népszerűsítő 2005-ös NKÖM kiadványban is már kiemelt helyet kapott a Ráday Kultuccáról szóló fejezet. Az utca növekvő ázsióját a cikkben a „rádájuccát” kereső és őket a Kálvin téri aluljáróban eligazító hajléktalan örökbecsű dialógusának ismertetésével vezeti be Sándor Erzsi, aki egyben a sajnálatát is kifejezi afelett, hogy ha meg is találta célját a két fiatalember, talán nem épp a legjobbkor érkeztek, „a február vége nem sok esélyt ad a tavasznak. A Ráday utcáról pedig az csak tudja, hogy milyen igazából, aki látta már legalább egyszer tavasztól őszig bármikor (…) Ami most nem látszik, az a ’kultucca’”. Az a kultucca, amit most már nyáron se láthatunk, pedig tényleg azon kevés sikertörténet közé tartozik, ami a kerület ambiciózus polgármesterétől, Gegesy Ferenctől (SZDSZ) kezdve az önkormányzat néha dszentri hangulatba fúló, de mégis elszánt rehabilitációs programján át a vállalkozó és civilszféra összefogásának eredménye. A számtalan – az utca védjegyeként is szolgáló – könyves, galériás, vendéglátós hely mellett az utcát a civil kezdeményezésekre létrejövő egyre több, és egyre színvonalasabb fesztivál is a városlakók és a turisták egyik kedvenc célpontjává tette.
’És akkor jött a mátróépítés gyárekek’ – mondhatnánk Öveges professzor sajátos stílusában, és minden megváltozott. Az utca ugyanott van, ugyanúgy élné világát, szerveződnek benne egyre nagyobb erőfeszítések árán, egyre kevesebb látogatóval a szokásos programok: a Plein Art, az Europoetica Sacra Költészeti Fesztivál és most pedig az Ünnepi Könyvhét, majd pedig a jazz- és romafesztivál stb.. A metróépítők több táblán is köszönik a türelmünket, azonban azért, hogy az általuk okozott Buda-pesti por és sár – csakhogy egy klasszikust is idézzünk – elviselhetőbb legyen, esetleg odataláljunk célunkhoz - az már nehéz feladat. És ne gondoljuk, hogy a Kálvin tér (helyén) csak az info-kommunikációs eszközök hiányoznak, és ezért minden tulajdonos és programszervező a saját maga módján, a maga által a munkaterületet elkerítő palánkra írt-fújt-ragasztott-festett piktogramokkal próbálja meg beterelni a célközönséget (hideg-hideg-meleg-forró) a kiürülő utcába. De nem ám! Az építők arról is gondoskodtak, hogy minél nehezebben legyen megközelíthető az utca, az alig megtalálható szűk, folyosószerű bejáratától márcsak az Elvarázsolt Kastély forgó hordója hiányzik.
Amolyan igazi magyarmódi ez, egy 300Mrd-ról induló, és a kétszereséből kiviteleződő projektbe ez a körültekintés már nem fért bele, ezzel további óriási erkölcsi és anyagi kárt okozva mindazoknak, akiknek most 15 év munkáját teszi tönkre a türelmünket megköszönő, de egyébként mindent leszaró metro4 projekt.
És ezt ki fogja megfizetni?
